Borravaló és felszolgálási díj: járulékfizetési szabályok

A régi Tbj. a 4. § k) pontjában határozta meg a járulékalapot képező jövedelem fogalmát, mely felsorolásban még mind a két, címben említett tétel szerepelt. Igaz (2005. évi jogszabályba történt beemelésüktől kezdve), bizonyos tekintetben „kakukktojásnak” tűntek, hiszen az általánostól eltérő járulékfizetési szabályok vonatkoztak rájuk.
hirdetés
A régi Tbj. (az 1997. évi LXXX. törvény) szabályai szerint a vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után 15 százalékos nyugdíjjárulék fizetését vállalhatta önkéntes döntéssel, míg a külön jogszabály [a felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet] szerinti felszolgálási díj után a foglalkoztató – a foglalkoztatott helyett – 15 százalékos nyugdíjjárulék fizetésére volt kötelezett.

Az említett járulékfizetés alapján mind a borravaló, mind pedig a felszolgálási díj esetében a járulékalap 81 százalékát kell figyelembe venni a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelem meghatározásánál a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 22. § (1) bekezdés e), illetve f) pontja értelmében.

Az új Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) a felszolgáló borravalója utáni önkéntes járulékfizetés lehetőségét megszüntette. Ellenben a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 1. számú mellékletének 4.21. pontja értelmében a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló továbbra is adómentes maradt.

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy amennyiben nem közvetlenül kapott borravalóról van szó, hanem a borravalóként befolyt összegnek a vállalkozás által történő „újraosztásáról”, akkor ez a magánszemély és a vállalkozás között fennálló jogviszonynak megfelelően adózik, illetve járulékfizetés terheli. Így például munkaviszony esetén munkabérként kezelendő.)